Tanfolyami belépő dolgozatok

A Magyar Bábjátékos Egyesület és az Erdélyi Gyülekezet
„Pedagógiai bábjátékos, pedagógus-rendező,
pedagógiai bábcsoport-vezető továbbképzése”

D O L G O Z A T
a belépő vizsgára

Szentirmai László: bÁBÉCÉ II. Pest Megyei Közművelődési Intézet, Budapest, 2008
könyve alapján

BÁBJÁTÉK
Csoda és varázslat

Készítette:
SZALAY HAJNALKA
Budapest, 2010. július 25.

BEVEZETÉS

A bábszakkörvezetői tanfolyamra készülve Szentirmai László „bÁBÉCÉ II.” című könyvének több része is megfogott, így azt az utat választottam, hogy nem egy témának néztem utána részletesebben, hanem a könyvből kiválasztott öt idézetet gondoltam tovább, és fűztem egybe a dolgozat keretében. Tettem ezt azért is, mert ezek azok a témák, amelyek engem komolyan foglalkoztatnak, igazán közel állnak hozzám; Olyannyira, hogy a 2009.-ben írt szakdolgozatom – Színházi és bábszínházi meseelőadás élményének vizsgálata kisiskolás gyermekek körében – néhány részét is bele tudtam helyezni ebbe a kontextusba. Témához való kötődésem jeléül álljon itt idézet az említett szakdolgozatból:
„Szerintem a „teletabik” és „színes pónik” világa mellett a színház, a bábszínház, az igazi mesék világa is olyan pozitív élményt nyújthat a gyerekeknek, amelyben érdemes lenne őket minél többször részesíteni.
(…)
Szakdolgozatom írása is abban erősített meg, hogy mese, a színház, és a bábszínház olyan fórumok, amelyek a gyerekekre valóban jó hatással vannak, olyan impulzusokat gyűjthetnek ilyen élmények átélésével, amelyek gazdagítják őket. Ezt érdemes szem előtt tartani a szülőknek és a pedagógusoknak. Talán több időráfordítást, szervezést igényelnek ezek a programok, mint a gyerekeket a televízió, DVD elé ültetni egyedül, de ez a fajta „befektetés” olyan „hasznot” nyújthat, amely örömet ad a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A gyerekek nyitottak a jól, és értelmesen megszervezett időtöltésekre, és hálásak az átélt élményekért.”
Emellett természetesen, a feladatként megjelölt internetes „kutatásból” származó anyagokat is felhasználtam néhány gondolat erejéig.
A címválasztásomat az indokolja, hogy a szerzők különféle megközelítéseit, tanulmányait olvasva, különböző módon, de mindenhol felbukkan a bábjátékkal kapcsolatban a csoda és a varázslat, mint a lényeg, amivel képes magával ragadni, és elbűvölni.
A dolgozat ívét a következőképpen építettem fel: Először a bábjáték egyik legjelentősebb „alapanyagának” – a mesének - a hatásáról ejtek néhány szót, érintve az archetípusok témáját is. Majd áttérek a bábjáték és a bábszínház hatására, végül (még nem gyakorló, de már végzett) pedagógusként, remélhetőleg jövőbeli bábszakkör vezetőként a számomra kiemelten fontos nevelés területével kapcsolatban írok néhány gondolatot, hiszen a művészeti nevelés részeként a bábjáték egy nem eléggé kiaknázott, de hasznos terület, amelyet jó lenne a jelenlegi lelkes szimpatizánsokon kívül szélesebb körben is elterjeszteni.

A MESE HATÁSA

Szentirmai László: bÁBÉCÉ II. 49. oldal
„(…) a mese az, ami nélkül nem igen lehet erkölcsös embert nevelni. (…) a mese az, ahol a csoda a természetes…”
Szentirmai László megemlíti Bruno Bettelheim „A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek” című könyvét is.

Ebből a könyvből következzék itt néhány gondolat, melyet a szakdolgozatomból kölcsönzök:

Bettelheim művének eredeti címe is arra utal, hogy a mesék nem egyszerűen élményt nyújtanak, hanem hasznosak a gyerekek számára. „The uses of enchantment. The meaning and importance of fairy tales.” szó szerinti fordításban: A bűvölet/varázslat haszna. A mese jelentése és fontossága.
Bettelheim szerint: „A mesék épp azért gazdagítják, épp azért vonják bűvkörbe a gyermek életét, mert az maga sem tudja pontosan, hogyan hatott rá a varázs.” (Bettelheim, 1985. 19.)
A mesék a gyerekek énjéhez szólnak, a lelkükre és érzelmeikre hatnak, általuk a gyerekek gazdagodnak. A mesék örömforrást, szórakozást jelentenek a gyerekeknek, de ennél is fontosabb, hogy önismeretüket fejlesztik, és személyiségük fejlődését is elősegítik. Különleges értékük abban rejlik, hogy a gyermekek nyelvén szólnak.
A mesék a gyerekek minden életkorában, az éppen aktuális problémák megoldásához nyújtanak pszichológiai segítséget. A gyerekek az életben nehézségekkel, küzdelmekkel kerülnek szembe, az akadályok leküzdéséhez a mesékből meríthetnek példát, biztatást a kitartáshoz. A mesék a családi élmények mellett a gyerekek intellektuális életét is meghatározzák, a szocializációnak is tényezői, mert a gyermekek legfontosabb kérdéseire adnak választ, legyen szó a szeparációs félelmekről, az ödipális problémákról, féltékenységről, kisebbrendűségi érzésről, vagy egyéb, a gyermekben felmerülő nehézségekről.
A mese ösztönzi a gyermek képzeletvilágát és ábrándozását, és éppen azért meggyőző, mert a képzeletre hat. Azzal, hogy mozgásba hozza a gyerekek képzeletét, egyben gazdagítja életét. Lényeges emberi problémákról mesél a képzelet síkján.
A mesék olyan képeket hívnak elő, amelyek a gyerekek tudattalanjához szólnak, így érthetőbbé teszik számára a tudattalan folyamatokat, ezzel enyhíthetik a tudattalan feszültségeket. „A mese különös, egészen ősi és távoli és mégis egészen ismerős tájai azt sugallják, hogy a lélek belső útjain járunk, a tudattalan birodalmában.” (Bettelheim, 1985. 86.)
Amikor Bettelheim a tudattalanról beszél, akkor a személyes tudattalant érti alatta.

Szakdolgozatom másik forrása – Marie-Louise von Franz – a mesék kapcsán a kollektív tudattalanból indul ki Jung nézetei alapján, ehhez köthető a következő idézett témám, amely a mesékben és ezzel együtt a bábszínházban megjelenő archetípusok.

Szentirmai László: bÁBÉCÉ II. 33. oldal
„A bábszínház (…) az általa megjelenített karakterekben (…) jelet erősít fel, amely rendszerint az ember archetipikus vonásait hordozza. Archetipusnak valaminek (tulajdonság), valakinek az ősformáját, eredeti ősi alakját nevezzük. Ezeket C.G. Jung a kollektív tudattalanból felmerülő egyetemesen tipikus motívumként jellemzi, amelyek (…) tértől és időtől függetlenül valamennyi emberi kultúrában és az egyéni fantáziában, álmokban feltűnnek.”

A kollektív tudattalan mélyebb rétegen nyugszik, nem személyes, nem egyedi, hanem vele született. Kollektív, mert általános természetű, minden emberben ugyanaz, mindenkiben meglévő, személyfölötti. „A kollektív tudattalan tartalmai az úgynevezett archetípusok.” (Jung, Carl Gustav 1993. 52.) Az archetípusok ősidők óta meglévő általános képek (motívumok, ősképek, típusok).
Az archetípusok olyan lelki élethatalmak, melyeket komolyan kell vegyünk, mindig oltalmat és üdvöt hoznak, és tesznek róla, hogy érvényre jussanak. „Az archetípusok jól ismert kifejeződése a mítosz és a mese.” (Jung, 1993. 53.)
A mesékben az archetípusok természetes összjátékukban nyilatkoztatják ki magukat, a lélek önmagáról beszél, ugyanúgy mint az álmokban. (Jung, 1993)
„A mesék olyanok, mint az álmok: a kollektív tudattalan tiszta, természetes jelenségei.” (von Franz, 1998. 22.)
Marie-Louise von Franz szerint: „(…) a mesék nem másról beszélnek, mint az élet örök, és állandóan visszatérő témáiról, amelyek mindenhol és minden időben, minden férfira és minden nőre egyaránt érvényesek.” (von Franz, 1998. 5.)

BÁBJÁTÉK, BÁBSZÍNHÁZ HATÁSA

A mese és a bábszínház elválaszthatatlanok, szoros kapcsolatban vannak. Még fentebb a mese csodás világáról szóltunk, most ehhez kapcsolódóan következzék a bábok csodás világa.

Szentirmai László: bÁBÉCÉ II. 33. oldal
„A bábszínpad varázslatos, a mesei jelenségek, a fizikai lehetetlenségek, a csodás elemek otthona.”

A csodához kapcsolódva álljon itt még egy Szentirmai idézet, egy másik könyvéből. Mivel szakdolgozatom szorosan kapcsolódik a bábjátékhoz a felhasznált források lényeges eleme volt a „Nevelés kézzel-bábbal” c. könyv.
„(…) a mindennapos bábszínházi csoda – a nyilvánvalóan ember teremtette, holt anyagból készült figurák „életre kelése”.” (Szentirmai, 1998. 39.)

A csoda vonalán tovább lépve szeretném idézni Granasztói Szilvia gondolatát is, melyet egy interjúban olvastam, amelyet Urbán Bálint készített:
„(…) a báb az egy olyan eszköz, amit ha valaki megért, csodaként képes alkalmazni. Nagy szükség van rá, az biztos…” (web 1.)

Mielőtt folytatnám ezt a megközelítést, szeretném meghatározni Székely Andrea segítségével mi is az a bábjáték:
„Minden olyan játékot, amely valamilyen tárgy, eszköz megmozdításával életre kel, szerepet játszik, megpróbál kifejezni valamit, bábjátéknak nevezünk. Ezek az eszközök nemcsak tárgyak lehetnek, hanem a kéz, a test különbözô részei is, amelyek mozgással egy-egy figurát, hangulatot próbálnak kifejezni. Ez a különös életre keltés az animáció-átlelkesítés, amely a bábjáték legfontosabb eleme.” (web 2.)
Székely Andrea a bábjáték legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy olyan utat nyit meg a résztvevők között, amely addig zárva volt (felnőtt-gyermek, felnőtt-felnőtt, gyermek-gyermek között). Ebben a bábu közvetít, oly módon, hogy segítségünkre van abban, hogy megőrizhetjük saját gyermeki énünket, és így nem kell önmagunkat direkt megmutatni, felvállalni, hanem csak egy kicsit kell előbújni egy álarc mögötti takarásból.
Éppen ezért fontos, hogy a gyerekek azért készítenek bábot, hogy játsszanak vele. A bábu lényege pontosan az, hogy életre kell.
Mészáros Vincéné (Óvodai bábjátékok. Tankönyvkiadó, Budapest. 1982. 27.) néhány sorát is olvashatjuk: „az óvodások örömüket lelik az (…) alkotómunkában. Örömük azonban csak akkor válik teljessé, ha nemcsak létrehoznak egy bábot, hanem azt játékukban a bábszínpadon is felhasználhatják. A gyermeki alkotómunka a bábszínpadon kap értelmet. A megalkotott figurák életre kelnek, s az elkészített eszközök is megtalálják funkciójukat….”

Haladjunk tovább a bábjáték csodájának vonalán, a hatását és jelentőségét jobban megközelítve:
Székely Andrea egy másik kiváló szaktekintély, Polcz Alain (Bábjáték és pszichológia. NPI, Budapest, 1977. 3.) gondolatait is idézi:
„A bábjáték azért hatásos, mert:
– Képszerű – s ez megfelel a gyermek vizuális beállítottságának.
– Dramatikus – mint ahogyan az ősi-átélési, megelevenedési forma is dramatikus. Az álom, az ábrándozás is dramatikus. A gyermeki fejlődés aránylag későn ér el a fogalmi absztrakcióig; a dramatikus előadás viszont sajátosan megfelel a gyermeki pszichének. De még reánk, a mai felnőttekre is a vizuális, dramatikus előadás hat a legerősebben, mivel fejlődés-lélektanilag ősibb jelzőrendszerre támaszkodik.
–Mozgásra épül a cselekménye – a gyermekeknél pedig a vitális, a mozgásos komponensek nagyon erősek. Tehát a mozgásra, mégpedig a saját mozgásával rokon mozgásokra jól reagál. A mozgásos élmény mámoros örömet jelent. Természetesen ennél többre törekszünk. (A mozgásritmussal és magasabb rendű mozgásformákkal fejlesztjük a gyermek mozgáskészségét.)
Művészi erejével hat
– Jelképes – s így a gyermek utalásos, sűrített gondolkodásának éppen a bábjáték jelképes, mesei történésmódja felel meg.
– Csodálatos – az élettelen bábu megelevenedik, él. Ez a csoda újból és újból átélhető valóság. A varázslat nyílt színen, a gyermek előtt történik meg. S ezt a csodát még akkor is élvezi, ha ő maga mozgatja a bábut. Ilyenkor a gyermek egyszemélyes alkotó-varázsló és az életre keltett figura is.
–Az érzelmek kivetítését, lereagálását biztosítja – egy jó bábdarabon keresztül elfojtásokat, vágyakat, indulatokat lehet kiélni; erősnek, hatalmasnak, csodálatosnak hősnek lehet lenni, büntetni és jutalmazni lehet. S mindezt úgy, hogy a valóságban nincsenek következményei. A negatív indulatok levezetődnek, feloldódás, megtisztulás jön létre. Az indulat levezetése után pozitív indítékot és problémamegoldási lehetőségeket nyújthatunk a gyermekeknek a bábjátékon keresztül.”

Egy másik írás - A bábjáték jelentősége - "Játsszunk bábszínházat!" - otthon is! címmel – szintén a bábjáték csodájáról beszélve foglalja össze jelentőségét.
Beszédkészséget, fantáziát, gondolkodást fejleszt a bábokkal történő mese-dramatizálás (verselés, éneklés). Amikor a gyermek kezére húz egy bábot, akkor az a beszélőkedvét is erősíti, de fejlesztőértéke abban is rejlik, hogy a gyerekek bábozás közben utánozzák a tiszta kiejtést, a tagolt beszédet.
A bábjáték felkelti a gyerekek érdeklődését a gyerekirodalom iránt, megjön mesemondó, versmondó kedvük, ugyanakkor a verselés, éneklés, mondókázás, a bábok mozgása/mozgatása ritmusérzéküket is fejleszti.
Mivel a bábok viselkedési mintákat és erkölcsi értékeket közvetítenek, a gyerekek helyes magatartási formákat tanulhatnak. Megismerhetnek emberi karaktereket, személyiségjegyeket a bábjátékon keresztül.
A gyerekek a bábok mögé bújva elmondhatják, érzéseiket, az őket foglalkoztató gondolataikat, így könnyebben megnyílhatnak, amelynek kiemelkedő pszichés jelentősége van. (web 3.)

A Granasztói Szilviával készült interjúban is olvashatunk a bábozás képességfejlesztő potenciáljáról. Szilvia megemlíti, hogy a bábjáték különféle utakon fejleszt, miközben hatással van a beszédre, de a finommozgásra is. Szerinte az előítéletekkel ellentétben (dedós dolog) a bábozás nem csak gyerekeknek való, nincs életkorhoz kötve. A bábjáték terápiás eszközként bármilyen életkorban alkalmazható a megfelelő módszerekkel és keretekkel. (web 1.)

A következő sorokkal térjünk rá a bábszínház jelentőségére, hatására:
A bábdarabok ugyan a színpadon jelennek meg, de igazából a gyerekek lelkében, szívében játszódnak. A bábszínház fontos elemei az élettelen anyag élővé változása, és a felépített jelentésegyüttes, a széles asszociációs lehetőség. A jó báb szimbólum, sőt metafora, amely az ábrázolni szándékozott személyt, karaktert jeleníti meg. Idekapcsolódnak a rajzfilmek és a bábszínház hasonlításáról szóló mondatok is: A televízió és a számítógép virtuális világa lehetővé teszi, hogy fotelből elérhetőek legyenek a képi csodák, így veszik fel a versenyt a bábszínházi csodákkal. De mivel a képernyő nem képes a dolgok materializálására, ezért a bábszínház ezen a téren mindig nyertes marad. Hiszen a bábszínház életet ad, és befelé dolgozik. A képzelet, vagy az álmok világába tartozó dolgok a bábszínpadokon materializálódnak. (Szentirmai, 1998)

Az előző oldalakon már idéztem egy interjúból. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szakdolgozatomnak része lehetett egy beszélgetés Urbán Gyulával, ennek néhány sora következzék most itt a témához kapcsolódva:
„A bábszínházban olyan teljes világot kell létrehozni, amiben jól érzik magukat a gyerekek. A színház arra való, hogy a gyerek lehet minden, ami nem. Ha sikerül „berántani” a gyereket, átéli a katarzist. Az a cél, hogy megszabadítsuk félelmeitől, démonaitól, szorongásaitól.”

Székely Éva is ír a bábszínházlátogatás kiemelt fontosságáról. Megemlíti, hogy az óvodai, iskolai bábszínházlátogatások azért is jelentősek, mert sok családnak nincs lehetősége a színházlátogatásokra, vagy a család nem törődik ilyen szinten a kultúrával, viszont a gyerekek életéből ennek nem szabadna kimaradnia. A bábszínházba járás alakítja ki igényüket általában színházba járásra. Az óvodai, iskolai közösség szempontjából, és a gyerekeknek egyenként is fontos a közös program, az eseményre készülés, a felöltözés, a színházi szokások tisztázása, a színházi szertartás megismerése. A bábszínházak képesek megteremteni, az illúziót, a varázslatot. „Ennek megteremtése segít a gyerekekben megbúvó feszültségek, problémák kiélésében, a katarzis megélésében. Ezekrôl a hatásokról ne mondjunk le, hiszen tudjuk, nekünk felnôtteknek is szükségünk van erre a feszültségekkel és csodákkal teli élményre” (web 2.)

A bÁBÉCÉ Utószavában olvashatjuk, hogy a színházra szocializálásra a legjobb hely a bábszínház. Az Utószó további soraival rátérhetünk a záró témakörre.

BÁBJÁTÉK ÉS NEVELÉS

Szentirmai László: bÁBÉCÉ II. 71. oldal
„A bábjátékra tehát szükség van. Színházértő, színházteremető – egyáltalán embert nevel. Ennél szebb feladat alig akadhat”

Fenti szép idézet akár a tanfolyam vezérgondolata is lehetne.
A bábjáték nagyon alkalmas arra, hogy a nevelés része legyen.
Szentirmai László másik könyvében is olvashatunk erről:
A bábok a bábjáték világa ősidőkre nyúlik vissza.
A dráma, és a dráma részeként a bábjáték is évezredek óta segíti az erkölcsi nevelést. A másik terület, amelyben a bábjátéknak fontos szerepe van, az esztétikai nevelés, a művészet általi nevelés. Az esztétikum az érzéki formában megjelenő élet. Hatásrendszerében az „átéreztem” élmény dominál. (Szentirmai, 1998)
A bábjáték ma már része a Nemzeti Alaptantervnek. A NAT-ban fontos helyen állnak a gyerekirodalom részeként a mesék is, melyek hasznosan állíthatók a nevelés szolgálatába, konkrét javaslatokat találhatunk a meseolvasásra, a mesék eljátszására vonatkozóan. A művészeti nevelés részeként pedig nem csak a színházi előadások látogatására, hanem a bábozásra, és bábkészítésre is olvashatunk ajánlásokat.
„Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség magában foglalja az esztétikai megismerés, illetve elképzelések, élmények és érzések kreatív kifejezése fontosságának elismerését mind a tradicionális művészetek nyelvein, illetve a média segítségével, ideértve különösen az irodalmat, a zenét, a táncot, a drámát, a BÁBJÁTÉKOT, a vizuális művészeteket, a tárgyak, épületek, terek kultúráját, a modern művészeti kifejezőeszközöket, a fotót s a mozgóképet.” (Nemzeti Alaptanterv, A kulcskompetenciák, III. rész, web 4.)
Granasztói Szilvia az interjúban rámutat arra, hogy pozitív lépés, hogy a bábjáték része a NAT-nak, de még mindig nem kap elég figyelmet, hiszen az nem egyértelmű, hogy a helyi tantervben alkalmazzák-e. Az lenne a jó, ha az óvoda után az iskolás gyerekek nevelésében is folyamatosan kötelezően alkalmaznák a bábjátékot. Megemlíti, hogy a Zsolnai-program keretében létezett kidolgozott bábprogram 12 évfolyamra vonatkozóan, viszont ez a program csak kísérlet maradt és sajnos nem terjedt el.
Székely Andrea ír arról a szemlélet-beli problémáról, hogy sokan úgy vélik a bábjátékot csak az irodalmi foglalkozásokon lehet használni. Ezzel ellentétben széles skálán, több területen is megállná a helyét, például: környezeti nevelés, a vizuális, az ének-, a matematikai tevékenységek körében is. Bábjáték keretében mesés formában a gyerekek könnyebben és hamar megértenék a feladatokat, például ha matematika órán egy mackó báb számolná a mézescsuprokat. A bábos mese mozgósítja a gyerekek képzeletet, így fogékonyabbak lesznek a feladat elvégzésére.

Az utolsó idézetet egy új irányzat kapcsán felmerült ötletemhez szeretném kötni.

Szentirmai László: bÁBÉCÉ II. 10. oldal
„Szórakozunk, és alkotva tanulunk. Szórakozik a közönség és tanul. Tanul, alkot, dolgozik, szórakoztat egy kisebb – előadói – közösség, és mindeközben maga is szórakozik.”
Granasztói Szilvia megközelítése a nevelésről, - mellyel visszatértünk a csoda vonalára Polcz Alain nézetei alapján – szintén szórakozva tanulás irányát erősíti.
„Mindazonáltal hadd adjak egy kevésbé tudományos magyarázatot a bábozás sikeréről a nevelési célok szempontjából. Polcz Alaine szerint a báb egyszerűen egy csoda. A csoda irracionális fogalom, melyben van egy olyan tartalom, amit nem lehet észérvekkel megmagyarázni. Úgy érzem, hogy a pedagógia néha túl tudományosan közelít ehhez a kérdéshez. A bábnak, a bábozásnak egyik lényegi jellemzője a csoda, az irracionalitás, amelynek teret kell engedni.” (web 1.)

A csodához és a varázslathoz pedig társul a szórakozás, a szórakoztatás. A nevelés területén megjelent új irányzat is ezt használja ki. Ez a program az edutainment, melynek meghatározása a következő:

Edutainment (angol) — Az angol education (tanítás) és entertainment (szórakoztatás) szavakból kreált műszó. Jelentése: szórakoztatva tanítás (tanítás szórakoztató formában).
Egy hasonló, kicsit kiegészített formában:
Jelentése: az ismeretek közvetítése szórakoztató formában, elsősorban az audiovizuális média eszközeivel. (web 5.)

Ha egy pillanatra eltekintünk attól a megjegyzéstől, hogy „elsősorban az audiovizuális média eszközeivel”, vagy pedig használjuk a média kiterjesztett értelmezését, amelybe a színház, és így a bábszínház is beletartozik, és visszatérünk Szentirmai László bÁBÉCÉ idézetére, akkor láthatjuk, hogy mennyire egybevág ez a kettő.
Fentiek alapján jutottam arra a gondolatra, hogy a bábjáték népszerűsítése, és elterjesztése, talán egy új program keretében még célravezetőbb, sikeresebb lehet. Miért ne hirdethetnénk, hogy a bábjáték alkalmazása a nevelés területén, a külföldön már népszerű, és talán itthon is egyre jobban megjelenő edutainment irányzat része lehet? Hiszen fent leírtak mind ezt támasztják alá. A bábjáték alkalmazása hasznossága mellett nagyon sok örömet jelent a résztvevőknek. Érdemes lenne kiaknázni ezt a lehetőséget.
Granasztói Szilvia mondja, hogy „az utóbbi években, évtizedekben azt szerettük volna elérni, hogy sokkal markánsabban jelenjen meg a bábjáték a pedagógiában. Erre volt egy esély, csak sajnos a modern oktatás nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket hozzá fűztek.”
Úgy gondolom, hogy az edutainment zászlaja alatt talán itt az újabb lehetőség. Lehet, hogy érdemes lenne belevágni, és talán elérhetővé válik, hogy a bábjáték a hozzá méltó helyre kerüljön a pedagógiában.

BEFEJEZÉS

A bÁBÉCÉ olvasása és a dolgozat írása közben is ennek a szép területnek a szeretete és tisztelete mellett az erősödött bennem, hogy szerencsésnek érzem magam, hogy találkoztam a bábjátékkal és most lehetőségem nyílik a tanfolyam keretében mélyebben elmerülni ebben a „varázslatos” világban. Ugyanakkor abban a gondolatban is megerősítést kaptam, hogy jó lenne tovább dolgozni, tevékenykedni azon, hogy a gyereknevelés és általában a gyermekek életében szélesebb körben is jelen lehessen a bábjáték, a bábszínház, valamint jelentőségét, jótékony hatását a köztudatban is elmélyíthessük.
Szeretném ezúton is köszönetemet nyilvánítani a dolgozat írása során idézett Bábművészeknek, Bábpedagógusoknak.

Felhasznált Források:

Szalay Hajnalka: Színházi és bábszínházi meseelőadás élményének vizsgálata kisiskolások körében. WJLF, Budapest, 2009.
A szakdolgozat idevágó irodalomjegyzéke:

Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat, Budapest, 1985

Jung, Carl Gustav: Mélységeink ösvényein. Gondolat Kiadó, Budapest, 1993

Szentirmai László: Nevelés kézzel-bábbal, a felsőfokú pedagógusképző intézmények hallgatói számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998

Von Franz, Marie-Louise: Archetípusos minták a mesében. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1998

Internetes információk:

web 1.:
http://www.tani-tani.info/092_urban
Urbán Bálint: Interjú Granasztói Szilviával

web 2.:
http://www.sulinet.hu/tanar/kompetenciateruletek/ovodai_neveles/dokument...
Székely Andrea: Bábjáték. A világ befogadadásánaknak elérhetősége 3.
Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Budapest, 2009

web 3.:
http://www.gyerekabc.hu/jatszunk-babszinhazat/a-babozas-jelentosege-fejl...
A bábjáték jelentősége - "Játsszunk bábszínházat!" - otthon is!

web 4.:
http://www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/nat_070926.pdf
243/2003. (XII. 17.) Korm. Rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról, Melléklet a 243/2003. (XII. 17.) Korm. Rendelethez
A NEMZETI ALAPTANTERV

web 5.:
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/jegyzetek/magyarazatok/e.html
http://www.merlin.hu/index.php/kisokos/e/edutainment